Túl sokat dolgoztam a munka végén és abszolút rémisztő volt

Tartalom:

Technikailag négyszer voltam terhes. Az első eredményem a csodálatos és bosszantó most-6 éves fiam volt. A második terhességem sajnos véget ért a vetélés miatt, ami örökre megváltoztatta az életünket. A harmadik terhességem adta nekünk édes, vidám, most-4 éves fiunkat. És mostanában a negyedik terhességem megáldott minket csodálatos 11 hónapos lányunkkal. Visszatekintve, a terhesség, amely mindig a legnehezebb, mégis a vetélés után, a harmadik terhességem. Minden, ami a terhességről szólt, ijesztő volt. Mentálisan csodálkoztam, ha elveszítem. Fizikailag a reggeli betegség rúgta a seggemet, és nem hagyta fel, amíg félig nem volt. A vége felé egyre bonyolultabbá váltam, és addig a pillanatig, amíg a fiamat a karjaimba helyeztem, rettegettem, hogy elveszítem. Munkássága a legnagyobb megfélemlítést jelentett. Túl sokat vértem a munka végén, és rettenetes volt.

Először a félelmek főként a fejemben voltak, és valószínűleg a gyermek terhességének elvesztése a korábbi terhességemben. A 30 hetes kinevezésem során az orvosom felfedezte, hogy már elkezdtem tágulni. Emiatt veszélyeztettem a korai munkavégzést. Az OB és egy nővérem egy csomó tesztet vetett rám és pánikba esett, és azon tűnődtem, vajon a fia korán születik-e, vagy ha elveszítenénk. A megbeszélés végén az OB hazamegy, és ágyazóba vitt, ami őszintén szólva, csak jobban megrontott, mert otthon volt egy kisgyermekem, aki gondoskodott. A férjem és az anyám és a törvényeim támogatásának és segítségének köszönhetően munkát végeztem, és bár néhány héttel később el tudtam jönni az ágy pihenéséből, amikor a tesztek negatívnak bizonyultak a korai munkavégzésre, mi voltunk a tiszta - vagy úgy gondoltuk.

Hetekkel később, az egyik hetente kezelt orvosomban, az OB felfedezte, hogy a folyadékom alacsony volt. Az orvosom azt mondta nekem, hogy egy csomó vizet inni, és visszavittem az ágyra. Attól féltem, hogy mi történhet velem és természetesen a babámmal. Hazaérkezés után eszembe jutott az orvosom, ha úgy érezzük, hogy a magzati mozgás cseppje azonnal eljut a kórházba. Hirtelen nem emlékszem arra, hogy mikor utoljára költözött, és újra elkezdtem kiáltani. A következő két órát cukros italokat ivottam, bizonyos pozíciókba helyeztem, és mindent megpróbáltam, hogy rúgjam, de semmi sem volt. A szememben tiszta terrorral nézett a férjemre. Bár azt mondta, hogy ne aggódj, amúgy is a kórházba mentünk. Miután ott voltunk, és egy monitorhoz akadtam, vártunk, ahogy a nővér megpróbálta megtalálni a baba szívverését. Miután örökké éreztem magunkat, végül hallottuk a dicsőséges hangot. Bár a mozgalma jelentősen csökkent, hazajöttek, és azt mondták, hogy maradjak az ágyban, bármi is legyen.

Végül itt volt a fiú, és minden tökéletes volt. De percek a szülés után észrevettem valami furcsaat. Tudtam, hogy a kisbabám rendben volt, és láttam, hogy megtisztul. Hallottam, hogy sír. Amint körülnézettem, észrevettem, hogy az ápoláim valamit rejtegetnek.

A következő orvosom kinevezésénél jó híreket reméltem. Mivel egy obszcén mennyiségű vizet ivottam és az ágyban maradtam, amennyire csak lehetséges, reméltem, hogy hallom, hogy a folyadékom normális volt. Azt akartam hallani, hogy minden rendben volt, és csak arra várhatnánk, hogy a munkaerő önmagában történjen. Sajnos az orvos azt mondta nekünk, hogy a folyadékom még mindig alacsony, és ha hétfőn reggel (pénteken) nem javult, akkor elő kell hoznom. De soha nem tettem ezt a találkozót. A testem úgy tűnt, tudja, mit kell tennie, és önmaga munkába mentem. Azt hittem, végül a tiszta vagyok .

Amikor a kórházba jutottam, az összehúzódásom már három percre volt. Egyszer megkönnyebbülten sóhajtottam, amint megkaptam az epidurális és pihenni a fejemet a párnámra ... összesen 12 másodpercig, amíg nem éreztem az igényes nyomást. Amikor az orvosom végre megérkezett, szó szerint belépett, kesztyűt tett, és elkapta a babámat. Egyszer megnyomtam. Az édes kisfiú végül kiment, és a férjem és én eksztatikus voltunk. Úgy éreztük, hogy ez a megkönnyebbülés a terhességen keresztül jutott el leginkább sérelmetlenül. Végül itt volt a fiú, és minden tökéletes volt. De percek a szülés után észrevettem valami furcsaat. Tudtam, hogy a kisbabám rendben volt, és láttam, hogy megtisztul. Hallottam, hogy sír. Amint körülnézettem, észrevettem, hogy az ápoláim valamit rejtegetnek.

Már eljuttattam a placentámat, és most már képes voltam arra, hogy megtartsam a babámat. De mindenki még mindig pánikba rohant a szobám körül. Aztán hallottam olyan szavakat, amelyek számomra elhagytak: "Te többet vérzik, mint amennyit szeretnénk, és meg kell szereznünk." Kíváncsi voltam, hogy vajon ez volt az, aki szüléskor hal meg.

Mindenki rohant a szobám körül, megragadta a kocsikat, a kellékeket, és belépett a szobámba. Tudtam, hogy tudom, hogy ez a békés rész lesz. A kisbabámat és a pihenést kellett volna tartanom. A férjemre nézett, és a félelmeim megerősítést nyertek. Egy pillantást vetett az arcára. "Mi történik?" Megkérdeztem, féltem hallani a választ. Aztán lenézett. Több vért láttam, mint korábban. Nem tudtam, hogy mi történt velem.

Már eljuttattam a placentámat, és most már képes voltam arra, hogy megtartsam a babámat. De mindenki még mindig pánikba rohant a szobám körül. Aztán hallottam olyan szavakat, amelyek számomra elhagytak: "Te többet vérzik, mint amennyit szeretnénk, és meg kell szereznünk." Kíváncsi voltam, hogy vajon ez volt az, aki szüléskor hal meg. Elmentem a két fiamat anya nélkül? A férjem hamis mosolyáról és rémült kifejezéséből azt mondhatom, hogy ugyanaz a kérdés. Gyengén éreztem magam, és a fejem visszaült a pihenésre. Aztán imádkoztam. A félelem elsöprő volt. Nem tudtam segíteni, de csodálkoztam, hogy ez a hely, ahol a történetem véget ér.

Miután úgy éreztem, mint egy élet, az OB egy lövést adott nekem, hogy segítsen megállítani a vérzést. Szerencsére működött, és nem volt szükség transzfúzióra. Mély megkönnyebbülten sóhajtottam, és a férjem, mint soha, soha nem fogadott. Megcsókoltunk és nagy hálával éreztük egymást. Amikor az orvosom a kisfiát a mellkasomra helyezte, édes újszülött bőrének illata könnyekbe vitt. A munkát a legsötétebb, legszomorúbb részeken végeztem, és ez volt az én szép, tökéletes, csodálatos, életváltó jutalom.