Amikor a baba elkezdi életét a NICU-ban

Tartalom:

A lányaink végül hazaérkeztek, miután közel négy héttel töltöttük a Wellington kórházban az újszülött intenzív osztályban (NICU).

Az ikreket 34 héttel született a preeclampsia és a Hellp szindróma után. Mindkettőjük körülbelül 2 kg volt, amikor megszületett, és szükségük volt némi segítségre, de a korai megjelenésen kívül a mi kisfiúink is egészségesek voltak.

Elvesztettem egy tisztességes kis mennyiségű vért a szülés alatt, és szükség volt egy pár vérátömlesztésre, de három nap múlva már sokkal jobban éreztem magam, és kiengedtem a kórházból. Nagyon furcsa érzés volt hazamenni és gyermekeimet a kórházban hagyni. Tudtam, hogy anya vagyok, de otthon ültem a kanapén, mintha semmi sem változott volna rosszul.

Kezdetben úgy éreztem, nem volt sok, amit tudnánk értük. Kemény, ha nem érheti meg a csecsemőit, táplálja őket a mellére, és ölelje őket. A koraszülötteknek sok pihenésre van szükségük, és a "túlkezelés" lassíthatja növekedését.

Amikor először megérkeztünk a NICU-ba, a mi kísértőink inkubátorokban voltak, és a látványt mindenféle vezetékekhez és sípoló gépekhez csatolták.

De a három és fél hét alatt a lányok kórházban töltötték a szokásos szokásokat. Minden reggel elindultunk a kórházba, köszöntötte a szundi szörnyetegeket, és segítettünk nekik gondoskodni. A szülőket arra ösztönzik, hogy hőmérsékletet vegyenek, cseréljék pelenkáikat, és segítsenek táplálni őket egy csőben, és így tovább.

Hamarosan befejezték az inkubátorokat a fűtött kiságyakhoz, és egy hét múlva képesek voltak szabályozni a hőmérsékletüket, és normál kiságyra költöztek. Annyira jó volt látni őket, és segített megnyugtatni minket arról, hogy csak idő kérdése volt, mielőtt hazavehetnénk őket.

De a gyermek kórházban való használata nem könnyű. A szülők közül sokan találkoztunk egy nagyon nehéz idővel. Néhány gyermek több mint három hónapja tartózkodott a NICU-ban, és nagyon beteg vagy szükséges műtét.

Minden nap új anyukákat és apukákat láttunk, amelyek megérkeztek a héj-megdöbbentő egységre. Míg hónapok óta tudtuk, hogy a csecsemőinknek valószínűleg legalább néhány napot kell tölteniük a NICU-ban, a legtöbb koraszülött nagy figyelmeztetés nélkül jön létre.

Vannak olyan elismert tényezők, amelyek idő előtti születést okozhatnak, de a legtöbb esetben az okok egyszerűen ismeretlenek. Ahelyett, hogy folytatná a munkát vagy gondoskodnának az idősebb gyerekekről, ezek a nők hirtelen kórházban találják magukat egy nagyon koraszülött gyermekkel.

Vannak olyan teljes körű csecsemők is, akiknek állapota vagy betegsége születésük után szükséges.

Az összes szülővel összehasonlítva annyira szerencsés voltunk. A két katona nem volt beteg, csak apró volt, és egy kis időre volt szükségük ahhoz, hogy növekedjenek és megtanulják, hogyan kell megfelelően táplálkozniuk, mielőtt haza tudtak jönni.

A NICU-ban olyan sok szeretet van lebegve. A szülők naponta ülnek hónapokig a csecsemőik mellé, csak meg tudják tartani apró ujjaikat, vagy nyugtató kezüket elhelyezhetik a testvér testükön, miközben az inkubátoraikban harcolnak.

A NICU ápolók csodálatos munkát végeznek és annyira kedvesek. Nagyon sokat tanultunk a csecsemőink és szükségleteink kezeléséről, és úgy éreztük, hogy sokkal jobban felkészültek az ikrek hazánkba vételére és maguk gondozására.

Hazafelé a legfontosabb lépés volt, hogy a lányok megtanuljanak táplálni. 34 hetes terhességben egyszerűen túl fiatalok voltak a nővérhez, és az orrcsövön keresztül kellett táplálni. Néhány héttel később bevezettük a szoptatást és végül a palackot.

A NICU utolsó hat napja alatt a kórházba kerültünk. Először az ikrek az óvodában tartózkodtak, és minden negyedik órában gondoskodtunk a takarmányokról.

Az utolsó két éjszaka alatt a mi lányaink éjszakánként tartózkodtak velünk a kis szobában. Az első éjszaka jól ment, és ésszerű mennyiségű alvást kaptunk. Úgy gondoltuk, hogy ez a szülői üzlet könnyű! De a második éjszaka során megtanultuk, hogy valójában egy új bébi legyen otthon, és ne tartózkodjon négy órán keresztül. De túléltük, és másnap készen álltunk, hogy végre hazamegyünk.

A NICU 25 napja nem volt könnyű. Fárasztó, hogy egész nap hétfőtől egészen a kórházi esteig töltsük a napot, és nehezen jön haza egy üres házba. Azt is meg kellett tanulnunk, hogy gyakran fontosabb számunkra, hogy pihenjen vagy fél órát töltsön a napsütésben, mint hogy vallásosan üljön a kisgyermekeink ágyainál.

Tudjuk, hogy valóban könnyű volt a sok bátor szülővel összehasonlítani a NICU-ban, de ezek a 25 nap is egyre jobban szerelmesek lettek e két imádnivaló perc teremtményhez. Annyira hálásak lettünk, hogy két gyönyörű, egészséges gyermekünk van.

Mindkét lány otthon van, és az alvás nélküli kaland, amely a szülői tevékenység, hamarosan megkezdődik.

Ez a Jule Scherer blogbejegyzésének szerkesztett változata, amely először megjelent a Stuff NZ-n. Kövesse Jule útját az iker-terhesség és anyaság csúcsán és mélyén a Facebookon és a Twitteren.