Sajnálom, hogy elszabadulok a szoptatásért

Tartalom:

Mindössze négy évig szoptattam három gyermekemet, és utólag sajnálom. Nem lesz népszerű álláspont, de ez biztosan az enyém és az én tapasztalatom.

A nők eladják a romantikus ötletet, hogy a szoptatás az anya és a gyermek között a legkötelezettebb és legmegfelelőbb élmények közé tartozik, ami - mint mindannyian tudjuk - nem sokra igaz. Néhányan úgy találják, hogy nem tudnak elegendő mennyiségű tejet készíteni a csecsemők kielégítésére, mások nem érzik a megnövekedett kötődésérzetet, és a többi megismétlődő és agonizáló masztitisz, csak azért, hogy néhány okot említsünk a szoptatásról. tavaszi-virágos élmény.

Hogyan kell tartani régi barátait, amikor új szülő vagy

Amit megtanultam az anyaságról és a PND-ről a pszichológiai osztályon

Szerencsés voltam ebben a tekintetben. Néhány hétig tartó fájdalom, repedt mellbimbók és kiigazítások után képes voltam szoptatni a csecsemőimet, és több mint elegendő mennyiségű tejet termeltem, hogy fenntartsam őket. A te tejemben gyarapodtak, de a szerelem munkája volt, és annyira lett, hogy nagyon kevés hely volt a mozgáshoz.

Mert képes voltam rá, elvesztettem.

Azok az első erősebb első hetek és hónapok, amikor az első kisbabám mély benyomást tett rám. Tisztában voltam azzal, hogy az én kisbabám és az ő bizonyos bukása között az én és az anyatejem volt. És ismét, mert tudtam szoptatni, akkor természetesen exkluzívnak kellett lennie. Tehát nem hagytam őt több mint egy órára az első életévének egészére.

Ekkor került sor az éjjel-nappal tartó szorongásra, ami soha nem hagyott engem, és még több mint tíz évvel később harcoltam.

Amikor a másik két csecsemőnk eljött, ugyanezt tette. Szoptathatnék, így kell. És kizárólagosnak és kiterjesztettnek kell lennie, így azt mondtam magamnak.

Elutasítottam a meghívásokat a barátoktól, és éreztem, hogy az „egyetlen személy”, aki gondoskodhat a csecsemőimről, súlya volt. Elszigeteltnek éreztem magam, de van egy nagy anyám csoportja. A barátok az út mentén esnek, mert (és ki tudja őket hibáztatni?) Soha nem tettem erőfeszítéseket, hogy elérjem.

A szivattyúzás nehéz volt és időigényes volt a kézi szivattyúmmal, és a csecsemőim szörnyűek voltak a nap folyamán alvás közben, így kimentem, hogy megmaradjak. Egyszerűbb, ha csak a mellére rúgja őket.

Visszatekintve azt is látom, hogy a hagyományos nemi szerepek lassúak. Én voltam az egyetlen, aki éjszaka felkelt, ó, így én is lehet az egyetlen, aki éjjel pelenkát csinál, miközben én voltam.

Nincs értelme a férjemnek, hogy vigyázzon a babare, miközben vacsorázok, mert a baba szüksége lehet egy szoptatásra. És így adva nekik egy képlékeny táplálékot, a kérdésem nem volt, mert én magam és az én identitásomhoz igazodtam a kizárólagos szoptatással. És mi volt az a pont, amikor egy egész 25 dolláros ónnyit nyitunk egy takarmányra, aztán a többiek elpusztulnak?

Mindegyiküket nagyon hosszú ideig szoptattam a második életévükbe. Befektettem magam a kiterjesztett szoptatás dokumentált érdemeibe, és azt akartam, hogy a csecsemőim ezt a kényelmet kapják anyukájuktól. Mostanra természetesen agonizáló harapós incidensek és a növekvő érzés, hogy teljesen rajtam voltam. De a kisgyermekeim azt akarták, hogy így legyen.

Mire mindegyik elválasztottam, eltöltöttem. És az elválasztás nehéz volt, idősebb kisgyermekeim tisztában voltak a visszavonással.

Sajnálom, hogy így élek.

Sajnálom, hogy nem voltam abban a dologban, amit hittem, hogy szeretem. Megállt a szorongás és a várakozások mintái másoktól, akik sokáig tartottak a szoptatáson túl. Én a gyermekeim egyedüli képesítő gondozójaként helyeztem el magam, és azoknak a felnőtteknek, akik elhúzódtak a gondozásra.

Természetesen mindez egész sok munkát és érzelmi munkát hoz létre, amit én próbáltam kiszabadítani magamtól.

Meg kellett volna befektetnem egy jó elektromos szivattyúba, meg kellett volna vennem ezt a botot, és gyakrabban átadtam a csecsemőket a szeretteiknek.

Nem messze a lélegzetelhárító nyilatkozattól, csak azt mondom, hogy mi a legjobban a mentális egészségedért. Ha küzd, keress segítséget, és ne értsd magad egy ötletre a jólétetek rovására.

A tapasztalataimból az következik, hogy a következetesen tartalmas és személyesen teljesített szülő sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a gyermek biztonságérzetéhez, mint a valaha elterjedt szoptatás.

Ha még egy kicsit úgy érzi, ahogy én tettem, akkor tegyen néhány változtatást, és garantáltam, hogy a világ ne barlangoljon.