Amikor a szoptatás kétségbeesést okoz

Tartalom:

Hallottam a Dysphoric Milk Ejection Reflexről? Sem Yasa Dilvin -, amíg térdre nem hozta.

Amikor először gondolok magam megölésére, az ágyamon ülök, és szoptam a két hetes szüleimet.

Azon a napon, mint az előtte lévõ nap és az elõzõ nap, boldog vagyok; őrülten szerelmes a babámba, és miután elveszítettem két babát egymás után, dicsérve az istenségeket, soha nem hittem, hogy egy másik lövést adtam az anyaságnak. Ez a délután imádnivalóan nézek a lányomra, és megcsókolom a kicsi kezeit, amikor sehova sehogy, hirtelen megérintem a gyomromban szenvedő betegséggel - amit csak úgy tudok leírni, hogy hasonlít az egyikhez, amit csak utána érzel. egy hihetetlenül erőszakos hullámvasút első címerén áthaladt. Amint kettőztem, egy második hullám megüt, csak ezúttal kétségbeesés és önbosszúság a pikkban és másodperceken belül, minden anyai érzésem csak egy perccel korábban eltűnt, csak azért, hogy helyettesítsék azt, amit csak nagyon valódinak tudok felismerni, nagyon intenzív vágy, hogy azonnal meghaljon.

A szoptatás nehezebbé tétele

Anya az Egyesült Arab Emírségekben, hogy két évig szoptatni kell

A szemem őrülten dart a szobán, hevesen keresi a hevedereket a köpenyt vagy a tablettát, ami segíthet az új küldetésemben. Mélyen megkönnyebbülve lélegzek, amikor láttam a fürdőköpenyemet az ajtó hátsó részén, az öv lógóan lóg, és a föld mentén lóg. Visszatekintek a kisbabámra, aki még táplálkozik, boldogan nem tudom a belső zavarodottságomat, és úgy érzem

abszolút semmi. Megengedem neki, hogy befejezze az étkezést, azt mondom magamnak, majd elhelyezem a basszusszal és utána lefagyom a fürdőszobába. Félelmetesen tény, hogy ez a helyzet, mintha a heti élelmiszerboltot tervezném. A tervem elkészítésével csendes elégedettséggel töltöttem, és visszaállok, hogy befejezzem a takarmányt, hogy felfedezhessem, hogy mire befejezte a szopást, visszatértem a normál, pezsgő énemhez. A mentális állapotom messze van az öngyilkosságtól; sőt, ez olyan, mintha az utolsó tíz perc soha nem történt volna meg. Megdöbbentem, de úgy döntök, hogy a túl sok álmatlan éjszaka megnyilvánulásaként írom le a tapasztalatot. Nem zavarok a férjemnek.

Néhány nappal később ismét megtörténik - egy átlagos nap, amelyen nem észrevehető magas vagy alacsony. Ahogy szoptatom a baba Ivy-t, a kétségbeeső szopás újra megpróbál. - Nem érdemel megélni - szólt a hangok a fejem körül. „Mindenki jobb lenne, ha ma meghaltál”. Nagyon csendesen ülök, megpróbálom lélegezni, mint az elmém és a szívverseny. Azt hiszem, a férjem hazamegy, hogy megtalálja a testemet, és a gondolat mosolyog. Igen, megígérem magamnak. Én mindenképpen véget vessek ma. De ismét, amikor Ivy befejezi a takarmányozást, visszatérek a normálhoz, minden gondolat, hogy magam elpusztultam. Ezúttal azonban tudom, hogy van egy probléma - csak nem tudom, mi az.

Úgy érzem, meg kell mondani, hogy ebben az időben az élet soha nem volt jobb. A házasságom rockin ', gyönyörű gyerekeim vannak, és a munkám nagy fegyverek. Minden szándékkal és céllal semmit sem tudok még távolról is megragadni - de naponta többször, az életem 10-20 perces szabadidő alá esik, mivel ez a megmagyarázhatatlan vágy, hogy mindent megszüntessek. Persze, néhány hét múlva kidolgozok egy módszert a megbirkózásra; szorosan összeszorítva a szememet, és énekeltem a fejemben, hogy eltereljem magam, amíg az érzés eltűnik - ahogy tudom, hogy lesz, de még mindig visszatér. Egy idő után elkerüli a vezetést bárhol, ha egyedül vagyok, annyira erős az a vágyam, hogy az autót a közelgő forgalomba meríthessem (soha nem csinálnám az autós gyerekekkel); amikor sétálok a babakocsival, néha nem tudok segíteni, de megvizsgálni az ágak erejét, ahogy elmegyek. Végül elkezdem megnyitni a közeli barátokat, és mindegyik felszólít a segítségre; de úgy tűnik, hogy mindent figyelmen kívül hagynak - nem érzem nyomottnak a nap 23 óráját és húsz percét.

Az összes kérdésemre adott válasz néhány héttel később kiderül, amikor felkészítem a szoptatásra. Úgy vélem, retteg a folyamat, amely meglepő, mivel mindig élveztem. Ahogy kapok egy pohár vizet, és megmagyarázom az érzéseimet, a penny csepp: az öngyilkossági érzések csak a szoptatás alatt és közvetlenül utána fordulnak elő. Ez az oka annak, hogy soha nem vezetek egy takarmány után, az oka, hogy amikor csak lehetett, nyilvános helyeken kezdtem szoptatni. Az idő többi része? Teljesen normálisnak érzem magam; ha talán egy kicsit zavarodott. Gyorsan ugorom online és ott van - Dysphoric Milk Ejection Reflex (D-MER) - olyan állapot, amely befolyásolja a szoptató nőt, akit a tej felszabadulása előtt előforduló hirtelen diszforia jellemez (a "letdown reflex"), és az, amely csak tart néhány agonizáló percre. Ez még mindig viszonylag új jelenség, de a vizsgálatok azt mutatják, hogy a D-MER a dopamin nem megfelelő cseppjéhez kapcsolódik közvetlenül a tej felszabadulása előtt. A dysphoria hossza és intenzitása nőenként változik, de a dolgok egyrészt egyértelművé teszik ezt; lehet csúnya - és itt van a kicker - nem gyakran beszélnek róla.

A dolgok azonban megváltoznak - a világ szoptatási szövetsége (ABA) felismeri ezt a feltételt, és két jól elismert szoptatási tankönyv tartalmazza a D-MER-t a legújabb kiadásaiban. Fontos megjegyezni, hogy mindent meg kell jegyezni, hogy az állapot nem szoptató, nem pedig a szülés utáni depresszióhoz kapcsolódik. A Dysphoric Milk Ejection Reflex-et szenvedő nők jól érzik magukat a nap hátralevő részében, csak a letlási folyamat és az azt követő percek során, hogy a világ fekete lesz. És egy kis segítséggel, nincs ok arra, hogy a betegek továbbra is szoptassanak.

Mint kiderült, a D-MER-ről szerzett tapasztalatom addig tartott, amíg az időszakom visszatért, amikor a baba öt hónapos volt. Ez azt jelenti, hogy amikor rájöttem, hogy van egy feltétel, hogy gondosan csomagolhatom a gondolataimat, könnyebbé vált a legnehezebb pillanatok átjutása, és ma a gyermekem hét hónapos, és még mindig szoptam, és nagyon jól érzem magam. Ezt azonban nem mondom enyhén - ugyanolyan könnyedén elolvashattál volna másfajta írást ma is, és annyira hálás vagyok, hogy az információ korában élünk, és olyan korban, ahol anyukák beszéljenek egymással.

Ha hasonló érzéssel érzi magát a reménytelenségtől, vagy csak beszélni szeretne, forduljon orvosához, vagy hívja a Lifeline-t 13 11 14-ről.

A D-MER tünetei a következők:

- Üreges érzés a gyomorban

- Rettegés

- Megmagyarázhatatlan szomorúság

- szorongás

- Angst

- reménytelenség

- Irritáció

- Az öngyilkosság gondolatai

További információ a Dysphoric Milk Ejection Reflexről: d-mer.org

További információ és hír a szoptatásról.